A csáberő, a termékenység és az evolúció

Pár szó az előadásról: Az Emberi Színjáték jól összecsiszolt előadás, a szereplőgárda egymásra hangolódott, mindenki szinte automatikusan tudta a dolgát.

A társulat lelkesedésével sincs gond, jóllehet a darab évmilliók óta minden nap színen van. A cselekmény -amolyan fülszöveg gyanánt- röviden összecsapva: van a Férfi, aki kezdetben magányos, majd feltűnik a Nő. A Férfi udvarol neki, megküzd érte, megszerzi, eltartja, és a Nő gyermekeket szül neki. A darabban a „truváj” az, hogy végig úgy érezzük: a Férfi irányít mindent, ő dönt mindenben, s csak a legvégén értjük meg, hogy a Nő a főszereplő. ő a Férfiak halálos küzdelmének szervezője és fődíja is egyben. Jó kis darab, mindenkinek ajánljuk. Ha egy előadás évmilliókig csiszolódott, akkor ott minden apró dolognak jelentése van. Az evolúciókutatás kedvelt módszere a visszafejtés, vagyis azt kell kérdezzük, adott tulajdonságnak mi lehet a célja, rendeltetése, miért keletkezett és maradhatott fent. Az első nagy visszafejtés Darwiné volt, ő jött rá arra, hogy az élet értelme nem a küzdés, hanem a szaporodás maga. Aki mást gondolt, annak génjei ma nincsenek köztünk. A természetes szelekció lényege, hogy csak azok a tulajdonságok maradnak fent, melyek a sikeres szaporodást valamiképpen szolgálják. A szociobiológia ezt az “összesített alkalmasság” fogalmává terjesztette ki: minden egyed célja génjei minél szélesebb körű elterjesztése, s ebben a versenyben minden megengedett. Minden újszülött egyszerre győztes, mert megszülethetett, de egyúttal bekerül egy öldöklő előselejtezőbe is: fel tud-e nőni, tud-e majd sikeresen szaporodni, és képes-e utódait és rokonait ugyancsak sikeres szaporodáshoz eljuttatni. Aki kihullik, annál a családfa egy ága nagy reccsenéssel letörik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.